Nagyon fáj a fejem és mi ez a fény...
Mi történt velem?
Jah persze már emlékszem Jennel futottunk és én elestem... De hol vagyok... Várjunk csak erős fény, gép pittyegés, gyógyszer szag, de hiszen én egy kórházban vagyok!
-Sh ébredezik!-hallottam meg Jen hangját
-Mi történt?-kérdeztem meg a legelső dolgot ami az eszembe jutott
-Elmentünk futni te elestél és eléggé beverted a fejed-mondta Jen de mintha kiabált volna úgy fájt a fejem
-Ne!-kiáltottam- Ne kiabálj kérlek, nagyon fáj tőle a fejem-kértem
-Soph hiszen csak suttogtam-ezt valamivel halkabban mondta mint az előzőt.
-Nagyon aggódtunk érted-mondta Harry és Zayn is csak bólogatott.
-Ebből elég legyen!- kaptam fel a vizet- mégis kinek képzeled magad hogy ennyire közelire veszed a figurát?-horkantam fel mire Harrynek leesett az álla.
-Soph mi bajod van?-kérdezte már ő is kikelve magából
-Sophia a nevem és mégis mi lenne egy olyan ember akinek még a teljes nevét sem tudom itt nyomul rám mikor nem is ismerem-ekkor azt hiszem Harrynek betelt a pohár és felállt (mert eddig ott ült az ágyamon)
-Mehetsz te a francba!-kiabálta majd kiviharzott a szobából, azt hiszem haza mehetett... Hogy mégis miért mondtam ezeket? Mert tényleg ezt gondolom. Nem mond semmit de rám nyomul ez azért még sincs a rendjén.
-Soph...-szólt Jen
-Jen ne most, hagyjatok magamra légyszíves!-utasítottam őket, majd lehunytam a szemem és zokogni kezdtem, hogy miért? azt magam sem tudom, de nagyon fáj...
Mikor kinyitottam a szemem akkor jöttem rá, hogy legalább egy órát aludtam, csodás.
-Haza akarok menni!-mondtam a telefonomba anyámnak
-Rendben kincsem 5 perc és megyek remélem jól vagy nagyon aggódtam érted....
Végre letelt az 5 perc egy évnek tűnt mire anya ide ért...
-Hogy vagy kislányom?-szaladt hozzám miután belépett az ajtón
-Ha elengedsz nem fogok újra elájulni
-Jaj sajnálom, na és hogy vagy?
-Jobban mint voltam-nyafogtam de hálát adtam hogy már ennyivel is jobb-a fejem még nagyon fáj...
-Biztos haza vigyelek?- éreztem hogy anyám még itt tartana legalább egy napig de én nem bírom már tovább a kórházat.
A kocsiból végre megpillantottam a házunkat.
Mikor haza értünk apám -hála az égnek- még nem volt otthon, kis koromban még szomorú is voltam, hogy ennyit dolgozik.
-Soph!-anyukám riadt hangjára eszméltem fel a bambulásból- nem akarlak zavarni az elmélkedésedben de valami fiú hagyott neked egy levelet. Gyorsan kikaptam a kezéből majd felrohantam a szobámba, nem érdekelt hogy mindjárt eltaknyolok, de tudtam hogy Harry írta a levelet.
Kedves SOPHIA!
Sokat gondolkodtam azon amit mondtál. Igazad van, tapló voltam hogy nem mutatkoztam be rendesen, de nyomós okom volt rá. Híres vagyok és nem akartam hogy kiderüljön, mert féltem akkor másképp kezeltél volna. Azért írom ezt a levelet mert mire te ezt olvasod én már újra Londonban leszek csak látogatóban voltam az országotokban. Örülök hogy megismerhettelek, remélem már jól vagy.
Pusz Harry, Harry Styles....
A végét már sírva olvastam végig. Ez nem lehet igaz tehát innen volt ennyire ismerős. Nem hiszem el, hogy lehettem ekkora balfasz??? Ő csak rendes barátot szeretett volna aki nem azért szereti mert híres és én hülye tényleg ekkora bunkó voltam? Bakker ezt elszúrtam...
-Baj van?-hallottam meg Legjobb barátnőm hangát a vonal végén
-Rohadtul-bőgtem a telefonba-el ment érted elment és én egy nagy szemétláda vagyok-sírtam ki legnagyobb problémámat Jennek
-Mi mi történt?? Ki ment el?
-Ha.. Harry......-már alig tudtam beszélni- és én voltam olyan hülye hogy azon akadtam ki hogy nem tudom a teljes nevét....
-Jaj azt hittem már mondta hogy elmegy...- mi van??- de miért te küldted el nem érzel iránta semmit ugye?
-Neked mikor mondta?- mikor mondhatta neki?- és nem azt hiszem
-Hát az úgy volt hogy ugye tegnap elestél és bevittek a kórházba és sokáig voltunk bent veled de nem ébredtél fel és Harry felajánlotta hogy haza visz...-ne csak ezt ne!!- én meg behívtam hozzánk egy pohár vízre mert ugye egész délután nem csináltunk mást csak nálad voltunk...-persze hibáztasson engem...- aztán elkezdtünk beszélgetni és akkor elmondta hogy ki ő valójában és hogy másnap megy haza...-kinyírom ezt csajt esküszöm
-Örülök hogy puszi pajtások lettetek, de kérlek mond hogy nem történt semmi!-bíztam benne hogy nem tenne ilyet mikor tudja hogy bármit mondok tetszik nekem Harry.
-Nem fogok hazudni... Soph ne haragudj rám, de lefeküdtünk...-csuklott el a hangja
-Hogy mi a fasz???-ordítottam a telefonomba
-Azt hittem már nem tetszik neked és ő meg arról kezdett el beszélni hogy mennyire bír téged én meg úgy szerettem volna ha engem szeretnek úgy ahogy ő téged...-sírta nekem a baját
-Te ribanc először Simon majd vele egy időben Zayn is tetszik és még ráadásul lefekszel azzal akit én szeretek??-már sírtam én is- miféle barát vagy te??
-Soph kérlek nem fog többször megtörténni ígérem
-Csak a barátaimnak vagy Soph neked Sophia! És mi az hogy CSAK egyszer?? Utállak téged, utálom hogy bíztam benned utállak egy ribanc vagy aki mindig rosszat okoz másnak- és ezzel lecsaptam a telefonom...
Elvesztettem tegnap az egyensúlyom, elvesztettem az eszméletem, elrabolták a szívem, elvesztettem az apámat, az állítólagos legjobb barátnőmet, és valakit akit nagyon szeretek... Harryt, Harry Stylest....
Elfeküdtem az ágyamon és csak sírtam, sírtam míg végül álomba sírtam magam...
§Remélem tetszik ez a rész, hamarosan hozom a folytatást addig is kommenteljetek és iratkozzatok fel:) §
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése