2016. aug. 8.

5.rész

§Sziasztok itt egy újabb rész ez egy kicsit hosszabbra sikerült remélem tetszeni fog. Kérlek titeket komizzatok vagy írjatok kritikát ekőre is köszi
Puszi Blan§

Az elmúlt egy hétben csak sírtam sírtam és sírtam... Hogy miért? Magam sem tudom pontosan, de egy biztos nagyon fájt a hiány, Igen! Hiányzott sok minden és mindenki. Apám, Jen, Harry...

Mindegy erős nő vagyok aki egy incidens miatt nem lesz örökre a padlón. Így hát egy hét után összekapartam magam és "új" életet kezdtem.
Mindent megváltoztattam magam körül. Apával továbbra is hidegen viselkedtem. Nagyon sokat találkoztam a bátyámmal, Lucaval. Anyukámnak is sokszor segítettem (az utóbbi időben elhanyagoltam).Jennel végleg megszakítottam a kapcsolatot, ezek után nem tudtam volna megbízni benne... Egy utolsó simításként (így akartam teljesen lezárni Harryvel a nem létező dolgot mert tudtam mi nem tartozunk össze) twitterre kiírtam:

"Kik a hátam mögül rúgnak belém, nem véletlenül vannak a hátam mögött. Köszönöm az élményt Harry STYLES Jen jó választás volt... @Harry_Styles"

És itt végleg lezártam a "régi" életemet.


*1 Évvel később*


-Biztosan jól döntesz?-kérdezte a bátyám- Nem muszáj velem vissza költöznöd az én családomhoz
-Nekem te vagy a családom Luca- itt elgondolkodtam - engem miért bántanak ennyien? Miért okoz mindenki csalódást? Miért nem szeret senki?? - fakadtam ki
-Héj Soph semmi baj én itt vagyok és szeretni foglak örökre - puszilt bele a hajamba
-Szeretlek
-Én is de most már pakolj holnap korán indul a gépünk nem akarod lekésni ugye? - ennyi elég is volt elindultam az óriási gardróbomhoz - ugye nem tervezel onnan mindent elhozni??
-De ezek nélkül nem tudok élni - hisztiztem
-Na jó csak siess - azzal kiment a szobámból

Hát igen. Nem bírtam tovább elviselni Jent és apámat így úgy döntöttem elmegyek Lucaval Angliába ahol ő lakik a befogadó családja közelében (mivel már nagykorú és külön költözött tőlük hogy ne legyen a terhükre nincs mit tenni imádom a bátyámat).

Másnap korán keltem és bementem a szüleim szobájába. Azt terveztem írok egy levelet, de a tervem meghiúsult mivel apukám ébren volt.
-Hova hova?? - kért számon
-Ahhoz neked nincs közöd - csak úgy köptem a szavakat
-Ne merj ilyen hangnemben beszélni velem kislányom! - kapta fel a vizet
-Nem vagyok a kislányod te egy szörnyű apa vagy soha többet nem akarlak látni téged - ezzel a lendülettel letettem a levelet anyukám éjjeli szekrényére és kirohantam a szobából egyenesen az ajtóhoz ahol már ki voltak készítve a bőröndjeim.


Anyám!

Nem bírtam már elviselni az itteni körülményeket és úgy éreztem meg kell szabadulnom egy ekkora tehertől így úgy döntöttem elköltözöm Lucaval. Te semmiről nem tehetsz egyedül apám a hibás. Ha szeretnél te bármikor meglátogathatsz Angliában fogunk élni azt még nem tudom melyik városban de amint megtudom értesítelek róla. Nagyon szeretlek és köszönök neked mindent amit eddig tettél értem, sokkal tartozom neked. Bármikor segítségre van szükséged írj vagy hívj és segítek.

Szeretlek mindennél jobban, Puszi Sophi.




Ezt a levelet nagyon nehéz volt megírni mivel nagyon szeretem az édesanyámat. Nagyon fog hiányozni. Lehet hogy nem a legjobb döntést hoztam meg de ahhoz hogy új életet tudjak kezdeni nem emlékeztethet semmi se apára se Jenre.

-Mehetünk?
-Persze - feleltem könnyes szemekkel
-Soph így nem vihetlek hogy tudom nem leszel boldog
-Luca ez lesz a legjobb nekem- majd kimentünk a reptérre és fel is szálltunk a repülőre.

Az úton végig aludtam és csak akkor keltem fel mikor egy női hangot hallottam
-Megérkeztünk Londonba kérem kapcsolják be öveiket megkezdjük a leszállást - kinéztem az ablakon és csodálatos látvány tárult elém:

Várjunk csak??? London??? Ne csak ezt ne! A One Direction is itt lakik ezt nem hiszem el!!!
Ha ügyes vagyok talán még el is tudom őket kerülni. Gyerünk Soph menni fog.

Beültünk egy taxiba és Luca bediktálta a címet. Nem sok ideig utaztunk míg meglátom az imént bediktált címet és nem tudtam hinni a szememnek.

-Luca ez a ház egyszerűen mese szép - áradoztam
-Reméltem hogy tetszeni fog, a szobád már elő van készítve ha valakivel találkozol a házban ne ijedj meg van egy lakó társam és egy takarító is van
-Luca mi a munkád? - már eléggé kíváncsi voltam hogy van ennyi pénze
-A befogadó családom elég sok pénzt nyert és hát nekem is adtak belőle, de amúgy van egy autó műhelyem.
Megkerülve a medencét! bementem az óriási ajtón és gyönyörű látvány került a szemem elé. Ahogy beléptem Balra az étkező és a konyha volt. Ha a konyhán átmentünk egy óriási nappalit találunk. Két óriási fekete bőr kanapé és egy óriási plazma tévé a falon alatta PS játékokkal. Tipikus fiú játék.
Ugyancsak a konyhából vezetett fel egy lépcső az emeletre. A lépcsőn felérve láttam meg egy nagy aulát amiből nyíltak a szobák. Ez egyszerűen gyönyörű és nem hiszem el hogy itt fogok lakni. A lépcsővel szembe volt egy szoba amire az volt írva hogy munkaerő gondolom ez a takarító szobája. Mellette volt egy szoba de mivel nem volt odaírva semmi benyitottam pechemre a lakótárs szobája volt ráadásul épp rosszkor zavartam meg.
-Oh bocsi nem láttam semmit - mentegetőztem pedig igen túl sokat láttam, nem hiányzott ma egy meztelen fiú látványa, meglettem volna nélküle.
-Ki vagy szépség? - jött ki az ajtón (szerencsére már boxer volt rajta)
-Öhm sajnálom hogy rád nyitottam - pirultam el - Sophia Richardson vagyok, Luca húga
-Jimin Hanks vagyok, mi járatban nálunk? - érdeklődött
-I.. Itt fogok lakni én is - hebegtem - bocsi de nem tudod hol találom a szobámat?
-Legjobb lenne ha itt laknál - mutatott a szobájára mire lesütöttem a szemem - de gyere megmutatom
Ha elfordulunk jobbra volt egy óriási erkély ablak amin ki lehetett menni a teraszra. Mégegyszer jobbra fordulva a lépcső mögött volt két szoba. Ő a bal oldalihoz vezetett. Pont szembe az ő szobájával hát ez nagyszerű.
-Na és mond csak Sophia - nyomott neki az ajtónak - van barátod suttogta a fülembe majd elkezdte puszilgatni később szívni a nyakamat de nem erőszakosan inkább izgatóan...Te jó ég miket beszélek itt??
-Nincsen de nem is terveztem - pattintottam volna le de sajnos erősebb volt nálam és a szavak sem hatották meg
-Nekem jó a barátság extrákkal kacsintott rám és még mindig neki szorítva az ajtónak lábaimat átkulcsolta derekán ezáltal megéreztem keményedő erekcióját, ettől a hirtelen cselekedettől akaratlanul nyögtem egyet.
-Látom tetszik - mondta egyre közeledve a számhoz
-Kérlek ne! - nyögtem mert közben elkezdett ide oda mozogni ott lent
-Hm? Mit ne csináljak?- majd megmarkolta a mellem de el sem hiszem jól esett.
-Ne... Hagyd... A... Abba - ziláltam mert egyre gyorsabban mozgott.
-Kérésed számomra parancs - ejtett meg egy perverz mosolyt - Mit szeretnél mit tegyek veled? - mondta ki mély izgató hangján
Elkezdte lehámozni rólam a felsőmet. Még szerencse hogy ma nem sport melltartót vettem fel hanem egy szexi fekete csipkés szettet. Egy gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat ami így lehullott rólam így felső testem teljesen védtelenné vált számára.
Végig nézett a melleimen és megnyalta ajkát. De kívántam már azt.
Valami nagyon megfogott ebben a fiúban.Helyes és védelmező kisugárzása van. Mellette biztonságban éreztem magam.
Még mindig az ölében vitt át az ágyra és dobott le rá. Tetszett hogy ilyen vad. Majd rám dőlt teljes testével szorított le.
-Sztriptízelj - kiabált rám ami azt illett nagyon megijedtem és már egyáltalán nem éreztem magamat biztonságban de féltem tőle ezért megtettem.
Mikor végeztem lelökött az ágyra és csiklómat kezdte el izgatni majd egy hirtelen mozdulattal két ujját tolta fel nekem amitől sikítani kezdtem de csak mert kurva jól esett.
Mikor a harmadikat tolta be nyílt az ajtó...
-Ti mi a faszt csináltok? - ordított jogosan a bátyám..............

Folyt köv...

Szobám

Jimin

§Ennyi lenne. Értékeljetek, komizzatok, iratkozzatok fel :)§

2016. aug. 7.

Blogger társ

Sziasztok mivel egyedül nem vagyok túl jó blogger és hogy érdekesebb legyen a story társ bloggert keresek. Aki szeretne az írjon komiba és berakom szerzőnek.
Puszi Blan

4.rész

§Itt is van a negyedik rész... Légyszíves kérlek titeket hogy kommenteljetek mert nem tudom hogy tetszik e a blogom, előre is köszönöm§

Nagyon fáj a fejem és mi ez a fény...
Mi történt velem?
Jah persze már emlékszem Jennel futottunk és én elestem... De hol vagyok... Várjunk csak erős fény, gép pittyegés, gyógyszer szag, de hiszen én egy kórházban vagyok!


-Sh ébredezik!-hallottam meg Jen hangját
-Mi történt?-kérdeztem meg a legelső dolgot ami az eszembe jutott
-Elmentünk futni te elestél és eléggé beverted a fejed-mondta Jen de mintha kiabált volna úgy fájt a fejem
-Ne!-kiáltottam- Ne kiabálj kérlek, nagyon fáj tőle a fejem-kértem
-Soph hiszen csak suttogtam-ezt valamivel halkabban mondta mint az előzőt.
-Nagyon aggódtunk érted-mondta Harry és Zayn is csak bólogatott.
-Ebből elég legyen!- kaptam fel a vizet- mégis kinek képzeled magad hogy ennyire közelire veszed a figurát?-horkantam fel mire Harrynek leesett az álla.
-Soph mi bajod van?-kérdezte már ő is kikelve magából
-Sophia a nevem és mégis mi lenne egy olyan ember akinek még a teljes nevét sem tudom itt nyomul rám mikor nem is ismerem-ekkor azt hiszem Harrynek betelt a pohár és felállt (mert eddig ott ült az ágyamon)
-Mehetsz te a francba!-kiabálta majd kiviharzott a szobából, azt hiszem haza mehetett... Hogy mégis miért mondtam ezeket? Mert tényleg ezt gondolom. Nem mond semmit de rám nyomul ez azért még sincs a rendjén.
-Soph...-szólt Jen
-Jen ne most, hagyjatok magamra légyszíves!-utasítottam őket, majd lehunytam a szemem és zokogni kezdtem, hogy miért? azt magam sem tudom, de nagyon fáj...
Mikor kinyitottam a szemem akkor jöttem rá, hogy legalább egy órát aludtam, csodás.
-Haza akarok menni!-mondtam a telefonomba anyámnak
-Rendben kincsem 5 perc és megyek remélem jól vagy nagyon aggódtam érted....

Végre letelt az 5 perc egy évnek tűnt mire anya ide ért...
-Hogy vagy kislányom?-szaladt hozzám miután belépett az ajtón
-Ha elengedsz nem fogok újra elájulni
-Jaj sajnálom, na és hogy vagy?
-Jobban mint voltam-nyafogtam de hálát adtam hogy már ennyivel is jobb-a fejem még nagyon fáj...
-Biztos haza vigyelek?- éreztem hogy anyám még itt tartana legalább egy napig de én nem bírom már tovább a kórházat.
A kocsiból végre megpillantottam a házunkat.


Mikor haza értünk apám -hála az égnek- még nem volt otthon, kis koromban még szomorú is voltam, hogy ennyit dolgozik.

-Soph!-anyukám riadt hangjára eszméltem fel a bambulásból- nem akarlak zavarni az elmélkedésedben de valami fiú hagyott neked egy levelet. Gyorsan kikaptam a kezéből majd felrohantam a szobámba, nem érdekelt hogy mindjárt eltaknyolok, de tudtam hogy Harry írta a levelet.


Kedves SOPHIA!
Sokat gondolkodtam azon amit mondtál. Igazad van, tapló voltam hogy nem mutatkoztam be rendesen, de nyomós okom volt rá. Híres vagyok és nem akartam hogy kiderüljön, mert féltem akkor másképp kezeltél volna. Azért írom ezt a levelet mert mire te ezt olvasod én már újra Londonban leszek csak látogatóban voltam az országotokban. Örülök hogy megismerhettelek, remélem már jól vagy.
Pusz Harry, Harry Styles....


A végét már sírva olvastam végig. Ez nem lehet igaz tehát innen volt ennyire ismerős. Nem hiszem el, hogy lehettem ekkora balfasz??? Ő csak rendes barátot szeretett volna aki nem azért szereti mert híres és én hülye tényleg ekkora bunkó voltam? Bakker ezt elszúrtam...

-Baj van?-hallottam meg Legjobb barátnőm hangát a vonal végén
-Rohadtul-bőgtem a telefonba-el ment érted elment és én egy nagy szemétláda vagyok-sírtam ki legnagyobb problémámat Jennek
-Mi mi történt?? Ki ment el?
-Ha.. Harry......-már alig tudtam beszélni- és én voltam olyan hülye hogy azon akadtam ki hogy nem tudom a teljes nevét....
-Jaj azt hittem már mondta hogy elmegy...- mi van??- de miért te küldted el nem érzel iránta semmit ugye?
-Neked mikor mondta?- mikor mondhatta neki?- és nem azt hiszem
-Hát az úgy volt hogy ugye tegnap elestél és bevittek a kórházba és sokáig voltunk bent veled de nem ébredtél fel és Harry felajánlotta hogy haza visz...-ne csak ezt ne!!- én meg behívtam hozzánk egy pohár vízre mert ugye egész délután nem csináltunk mást csak nálad voltunk...-persze hibáztasson engem...- aztán elkezdtünk beszélgetni és akkor elmondta hogy ki ő valójában és hogy másnap megy haza...-kinyírom ezt csajt esküszöm
-Örülök hogy puszi pajtások lettetek, de kérlek mond hogy nem történt semmi!-bíztam benne hogy nem tenne ilyet mikor tudja hogy bármit mondok tetszik nekem Harry.
-Nem fogok hazudni... Soph ne haragudj rám, de lefeküdtünk...-csuklott el a hangja
-Hogy mi a fasz???-ordítottam a telefonomba
-Azt hittem már nem tetszik neked és ő meg arról kezdett el beszélni hogy mennyire bír téged én meg úgy szerettem volna ha engem szeretnek úgy ahogy ő téged...-sírta nekem a baját
-Te ribanc először Simon majd vele egy időben Zayn is tetszik és még ráadásul lefekszel azzal akit én szeretek??-már sírtam én is- miféle barát vagy te??
-Soph kérlek nem fog többször megtörténni ígérem
-Csak a barátaimnak vagy Soph neked Sophia! És mi az hogy CSAK egyszer?? Utállak téged, utálom hogy bíztam benned utállak egy ribanc vagy aki mindig rosszat okoz másnak- és ezzel lecsaptam a telefonom...
Elvesztettem tegnap az egyensúlyom, elvesztettem az eszméletem, elrabolták a szívem, elvesztettem az apámat, az állítólagos legjobb barátnőmet, és valakit akit nagyon szeretek... Harryt, Harry Stylest....
Elfeküdtem az ágyamon és csak sírtam, sírtam míg végül álomba sírtam magam...

§Remélem tetszik ez a rész, hamarosan hozom a folytatást addig is kommenteljetek és iratkozzatok fel:) §

2016. aug. 6.

Köszönöm :)

Hát amint néztem az előbb elértük a 100 megtekintést és ezért meg kárpótlásképpen holnap három rész hozok nektek addig is jó olvasgatást!
Puszi Blan :*