3. rész

Mit csináljak?
 -Valami baj van?- nézett a szemembe egy kék szempár
-Minden a legnagyobb rendben!- mondtam majd a nyakába borultam rég nem látott bátyámnak Lucanak

Régen mikor még kicsi voltam a szüleim Lucat a magatartása miatt örökbe adták egy másik családnak. Emlékszem mennyit sírtam hogy hozzák vissza... Még azt is felajánlottam hogy nem lesz rám soha panasz ha vissza jöhet hozzánk, de sajnos a szüleimet ez nem hatotta meg...
Azóta is arra vártam hogy egyszer viszont láthatom őt... És végre itt van!

-El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál nekem! Soha többet nem engedlek el!-sikítoztam örömömben
-Jól van szöszi te is nagyon hiányoztál nekem, ígérem nem megyek el sehova- nyomott egy puszit a hajamba.

Egész este együtt voltunk és csak beszélgettünk... Volt mit bepótolni. El sem hiszem hogy itt van velem... a Bátyám... Most már nem vehetik el tőlem soha.
Amúgy a bátyám tipikus pasi, gyönyörű kék szem, csillogó szőke haj, 190 centi, izmos pasi. Ha nem a bátyám lenne talán még tetszene is. hasonló géneket örököltünk én is kék szemű szőke lány vagyok és nem mondhatom magamat alacsonynak sem.
A bátyám:

Azt hittem ennél több meglepetés nem érhet a mai nap folyamán. Hát nagyot tévedtem.
Éppen nagyban beszélgettünk amikor egy nálam kicsivel magasabb barna szemű barna hajú fiú odajött hozzánk.
-Szia szépség, elrabolhatlak egy táncra?- hogy én miért nem vettem komolyan a rabol szót?
-Öhm persze de csak egy tánc!
Épp egy lassabb szám ment úgy hogy megfogta a derekam én pedig a vállára hajtottam a fejem. Csak ringatóztunk a kellemes zenére én pedig átadtam magam a zenének és lehunytam a szemem, nem aludtam csak élveztem a zenét.
Arra eszméltem fel hogy Brian (mint utólag kiderült) az ölébe kap és bedob a kocsiába. Elkezdtem minden erőmből sikítozni, de abba hagytam mert befogta a szám. Bátor vagyok így minden terv nélkül beleharaptam a kezébe és torkom szakattából kiabálni kezdtem.
-Te mocskos kurva! Hogy mersz megharapni hm?? Most az enyém leszel!- mondta majd bezárta a kocsiajtót és elkezdett levetkőztetni.
Ezen a ponton meg ilyedtem és a mobilomhoz nyúltam, az üzenetet (Luca kérlek segíts!) épp hogy eltudtam küldeni mert Brian észre vette és kivette a kezemből majd előre dobta az ülésre.
Szószerint letépte rólam a ruhát és elkezdte szívni a nyakam. Mikor megéreztem a fogát eltört a mécses és sírni kezdtem.
-Most azonnal befogod a szádat vagy keményen megbaszlak ribanc!-ordított rám
Nekem se kellett több csöndben maradtam. Nem tudom miért talán mert idegen, talán mert ideges vagy mert még szűz vagyok.
Egy gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartóm és erősen rámarkolt itt újra sikítozni kezdtem.
Hálát adtam hogy volt bátroságom még egyet sikítani mert ez a sikítás kellett ahhoz hogy a fiúk (Luca Matt Simon Zayn! és Harry!!!) észre vegyék hogy hol vagyok.
Brian pechére csak becsukta a kocsi ajtót de nem zárta be az autót. Luca feltépte az ajtót és kirángatta onnan Briant. Harry mikor még a bántalmazóm a földön volt egy akkorát bemosott neki és kiabált vele:
-Hogy mered megtenni azt hogy egy ártatlan lányt akarsz megerőszakolni? Egy rohadt szar vagy ember!-és bemosott neki még egyet
Eközben Zayn nem zavartatta magát oda adta a zakóját és bebugyolált vele.
-Jól vagy Soph?- kérdezte a bátyám
-Nem esett bajod??-szólalt meg Harry
Mindenki körül állt. Én már majdnem elájultam. A sokk még bennem volt.
-Hagyjátok nem kap levegőt!- sietett a megmentésemre Matt
-Huhh így már jobb, és igen jól vagyok köszönöm hogy megmentettetek és sajnálom hogy elrontottam az estéteket!- és egy könnycsepp folyt végig az arcomon
Luca lépett oda hozzám és szorosan megölet.
-Nem tartottam be az ígéretemet.. Elengedtelek azzal a vadbarommal Annyira sajnálom Soph!- kezdte simogatni a hátamat.
-Nem a te hibád, én vagyok olyan gyenge...-lehetne ennél rosszabb?
-EZ NEM A TE HIBÁD- mondták egyszerre a srácok
-A vadbarom anyjáé hogy megszülte- mondta Harry
-Be akarsz még menni?
-Igen de Luca légyszíves maradj velem-kérleltem
-Örökre-ölelt meg újra
-Öhm mi még nem ismerjük egymást- szóltak a fiúk
-Ó bocsánat ő itt a bátyám (ekkor Harry láthatólag megkönnyebbült) Luca, Luca ők a barátaim a két iker-vigyorogtam már én is- Matt és Simon, a borostás Zayn és bongyorka pedig Harry.
mindenkinek mosolyra húzódott a szája a becenevek hallatán.
Bementünk és megkerestük Jent. Félre hívtam és elmeséltem neki a storyt és ő csak szorosan megölelt. Szavak nélkül és megértjük egymást. Végül nem maradtunk sokáig inkább elmentünk erről a helyről és mindenki egyet értett abban hogy ide többet vissza se jövünk.
Még nem haza mentünk hanem Matték lakásába.
Aranyos kis házuk van. Egy tipikus amerikai konyha, óriási nappali óriási TV-vel. Egyszóval egy pasis lakás. És egy nagy kert.
Kiültünk a kertbe csak úgy a csillagokat nézni. Ilyen sorrendben ültünk: Matt Heather Simon Jen Zayn Harry Én Luca
Egész este Simon és Zayn folyton Jenre nyomultak... Szerintem Jen Zaynnel jobban össze illik.
Én sem panaszkodhatok mivel Luca és Harry egész este a kívánságaimat lesték és nagyon vigyáztak rám. Csodálatos volt az este további része.
Olyan hajnali 3-kor elindultunk Mattéktől Harry felajánlotta hogy haza visz minket (Jen nálam alszik), de nemet mondtam mert a bátyámmal szerettem volna haza menni.
Mikor csendben kinyitottam az ajtót besurrantunk és már a lépcsőn mentünk fel amikor is apám felkapcsolta a lámpát, tehát fent maradt megvárni.
-Hajnali 3-kor Soph ezt komolyan gondolod? Ráadásul egy idegen fiút hozol haza?-korholt le mint mindig
-Apa sajnálom hogy ilyen későn értem haza... Jen te menj a szobámba nyugodtan-küldtem fel Jent ugyanis Lucát szeretném bemutatni az apjának- apa ő itt Luca... a bátyám, vagyis a fiad akit eldobtatok magatoktól...-lettem mérges egyből
-Jó estét! Luca Westiner vagyok-mutatkozott be fogadott családja nevén
-Nem kívánatos személy vagy még mindig az én otthonomban- ekkor betelt nálam újra a pohár és egyszerűen kimondtam amit gondoltam
-Szörnyű apa vagy!- és Lucát magammal rántva rohantam fel a szobámba
-Luca úgy sajnálom!
-Semmibaj Sophi én már túlléptem azon hogy nem szeret engem.
-Megágyazok neked itt a szobámban jó? Kérlek maradj itt éjszakára!-kérleltem
-De csak a te kedvedért-morogta majd átölelt
Lefeküdtünk aludni ők ketten már rég aludtak de én még mindig a történteken gondolkoztam majd engem is elnyomott az álom.
Reggel felkelve...- Reggel? Hiszen már dél volt- sajnos arra kellett ébrednem hogy a bátyám lelépett.
Felkeltettem Jent és együtt lementünk reggelizni.
-Hol maradt a felettébb rossz magatartású tesócskád lányom?-kérdezte apám kihangsúlyozva a rossz szót
-Elment mert nem akart konfliktus és csakhogy tudd ő mentett meg tegnap attól hogy megerőszakoljanak!-kiabáltam rá-Megyek mert valakitől-undorodva mondtam- elment az étvágyam- és elindultam a szobámba, nem érdekelt hogy anyámnak a bátyám miatt apámnak a megerőszakolás szó miatt leesett az álla
-Jen mi lenne ha elmennénk futni?-kérdeztem legjobb barátnőmet
-Miért ne? De adnál valamit amiben elmehetnék futni mert kétlem hogy egy koktél ruha alkalmas lenne...
-Válassz nyitottam ki az ajtót. Nem dicsekszem vele de óriási gardróbom van, hasonlít a Hannah Montanaban láthatott nagy szobára.

Gyorsan meg se nézve előkaptam valamit:

Jen is kiválasztotta a szerinte legjobb ruhát:

Elindultunk futni, de amilyen ügyetlen vagyok megbotlottam a saját lábamban és nagyot zakóztam. A bokám egész biztosan kiment mert nagyon fáj és a kezem is vérzett.

-Úristen jól vagy Sophi?-ilyedt meg Jen

-Persze csak egy kis karcolás-álltam fel hogy bizonyítsam de ahogy felálltam már estem is vissza a földre és elterültem a földön.

-Soph én hívom a mentőket ez már veszé..... 

Eddig hallottam de azután elsötétült minden. Nem éreztem fájdalmat, nem éreztem semmit. Olan mintha álmodnék. Mitörtént velem? Meghaltam? Á az nem lehet hisz max bevertem a fejem, de akkor hol vagyok?....

§Ez egy hossza rész lett remélem tetszik nektek várom a komikat:) twitteren megtaláltok (SzyBlan)§

Puszi Blan